Határtalanul

Május végén, június elején a Határtalanul pályázat keretében erdélyi utazáson vehettek részt a hetedikes diákjaink. A program során öt napon keresztül barangolhattuk be Erdély meghatározó tájait irodalmi és történelmi olvasmányaink alapján. Az első napon már reggel öt órakor el kellett indulnunk, hiszen hosszú út várt ránk, míg elértük az első napi úti célunk végét. A határon átérve Nagyvárad felé vettük az irányt, körbesétáltuk a várost. Megnéztük a római katolikus székesegyházat, sétáltunk a Kanonok-soron, irodalmi olvasmányaink felelevenítése után megemlékeztünk Ady Endre nagyváradi kapcsolódásáról. 

Nagyvárad után megérkeztünk Kolozsvárra. A városnézés során elhaladtunk a Szent Mihály templom mellett, bemenni sajnos már nem tudtunk, a látogatási órán kívül érkeztünk meg a városba. Mátyás király szobrát valamint a szülőházát is felkereshettük.

A városnézés után elindultunk az első napi szálláshelyünk felé Torockóra. A Király-hágón keresztül érkeztünk meg a festői településre, ahol a késői érkezés ellenére szeretettel és meleg vacsorával fogadtak bennünket. A szálláshelyünk nagyon barátságos, kényelmes, mindennel felszerelt vidéki panzió volt. A kilátásra sem lehetett panaszunk, a tornácról a Székelykő tárult elénk, a jellegzetes utcaképpel. Sajnos mivel későn érkeztünk és másnap reggel a reggeli után rögtön indultunk is, nem tudtuk igazán felfedezni a kis utcákat, de amíg a csomagokat a busz felé vittük, azért körbe tudtunk nézni.

A második napon is sok élmény várt ránk. A bőséges és nagyon finom reggeli után elindultunk a Tordai-hasadék felé. Nem is volt baj, hogy ledolgozzuk a reggelit egy kis kirándulással! Egy rövid buszút után már magasodott is előttünk a cél! Egy picit meg is ijedtünk, de nemsokára jött a sokaknak megnyugtató válasz, nem ma hódítjuk meg a csúcsot. Ennek Marci bácsi nem örült egyedül, de hamar megvigasztalódott.

Utunk ezután Szovátára vezetett, ahol a Medve-tó körül is tettünk egy sétát. Itt az is kiderült, hogy nem azért hívják Medve-tónak, mert medvék laknak benne. Ez sokaknak csalódás volt. Marci bácsi tartott egy rövid gyorstalpalót a sóbányák természetéből, mivel ezek után Parajdra készültünk, és a tó is egy régi sóbányából alakult ki.

Sajnos Parajdra már nem értünk időben, így nem tudtunk lemenni a bányába. Ezt másnap bepótoltuk! Viszont így tettünk egy rövid sétát a korondi bazárban. Az egyik üzletben megismerkedhettünk a székely kapu faragásának menetével, illetve a híres korondi cserépedények készítésének histórájával. A korondi bazársor rendkívül sokszínű és a forgatagban mindenki megtalálhatta a számára legkedvezőbb szuvenírt.

Az izgalmas nap után kicsit megfáradtan érkeztünk meg a szállásunkra Farkaslakára, ami a helynek megfelelően az Ábel bölcsője nevet viselte. Mivel Tamási Áron emlékhelye mellett szálltunk meg, így még aznap este megkoszorúztuk a költő sírját, és leróttuk kegyeletünket az emlékhely előtt. A finom vacsora után pedig mindenki elégedetten hajtotta álomra a fejét.

A harmadik nap reggelén bepótoltuk az előző napon kimaradt parajdi sóbányát. Maga a bánya hatalmas, minden megtalálható a föld alatt, ami a föld felett is: ajándékbolt, kávézó, étterem, játszótér, kiállítás, sőt, még egy kápolna is, ahol a reggeli áhitatot végezték el éppen.

A sóbánya után elindultunk a Gyilkos-tóhoz. Út közben felelevenítettük a tó keletkezésének legendáját, hiszen irodalom órán már foglalkoztunk a történettel. A kacskaringós úton nem volt egyszerű a megérkezés, de a táj kárpótolt bennünket minden nehézségért. A busz ablakain kinézve a hamisítatlan erdélyi magasok törtek az ég felé, az út két oldalán nem hagyva el bennünket. Marci bácsi folyamatosan tájékoztatott bennünket, merre is járunk, éppen melyik tájegységen haladunk át, és miért is nevezetes az adott szakasz. A tóhoz közeledve mindenki csak ámulva figyelte a hegycsúcsokat és a panorámát, ami elénk tárult.

A tó körül nem tudtunk teljes kört tenni, az elmúlt hetek időjárás nyomot hagyott a tájon, de mi igazi kirándulóidőt fogtunk ki, lelkesen fedeztük fel a természetet.

A kirándulás után két fontos látogatási pontunk maradt. Az egyik Madéfalva, ahol szerettük volna leróni kegyeletünket a "madéfalvi veszedelem" áldozatául esett több száz székely emlékére állított Székely emlékmű előtt. Odafelé Ildi néni röviden elmesélte, mi is történt 1764-ben a településen, miért is fontos, hogy megtartsuk emlékezetünkben a történelmünk ezen fontos szeletét. Az időjárás az emlékezéshez idomult, szomorkás, borongós időben szálltunk le a buszhoz, hogy elhelyezhessük az emlékezés koszorúját az emlékműnél.

A madéfalvi látogatásunk után érkeztünk meg Csíksomlyóra, ahol a Kegytemplomot tekintettük meg a napunk zárásaként.

A negyedik napra már látszott az elmúlt napok fáradtsága. A székelyderzsi erődtemplomnál kezdtük meg a mai túránkat. Ez a templom a község unitárius hitének legszebb bizonyítéka. A település Szent László legendájáról is ismert, mivel a legenda ismert elemei a templom falán freskóként fent is maradtak. Sajnos nem teljes az alkotás, de még mindig a legjobb minőségben fennmaradt alkotások egyike. A templom arról is nevezetes még, hogy a település polgárai itt tárolták az élelmet, az egyik altemplom volt kinevezve a raktározásra, illetve minden lakosnak volt névre szóló gabonatárolója is. Ez azóta sem változott. A gyerekek és mi felnőttek is ámulva hallgattuk az erődtemplom gondnokának körbevezetését, aki megmutatta nekünk a templomot és az azt körbevevő látnivalókat. Jó volt hallgatni az ízes, székely beszédet, elmerülni a legendákba, históriákba, amiket Kinga nagyon lelkesen adott át nekünk.

Ezt a napot a Petőfi emlékév szempontjából is meghatározónak szántuk. Fehéregyháza és Segesvár szerepelt a programtervünkben. A 2023-as év a Petőfi 200-as emlékévként is fontos számunkra, és a hetedikesek eddigre a költő számos meghatározó versével és életútjának fontos mérföldköveivel megismerkedtek már. Ezért amíg Fehéregyházára értünk, felidéztük a költő fontosabb emlékeit, elgondolkodtunk, kinek mi a kedvenc verse, kire melyik alkotás hatott a leginkább. Mire Fehéregyházára értünk, várakozással tekintettünk a várható élmények elé. A Petőfi emlékmúzeumban egy fordulatos beszámolót hallgathattunk meg Petőfi Sándor utolsó óráiról, a forradalom egyik utolsó csatájának kimeneteléről, a székelyek önfeláldozó segítségnyújtásáról. Az emlékház gyűjteményét megtekintve közelebb érezhettük magunkat egyik legnagyobb magyar költőnk alakjához, illetve emlékének továbbélését segítő irodalmi és történelmi személyekkel is megismerkedhettünk. Az emlékház bejárása után fejet hajtva elhelyeztük a kegyelet koszorúját az emlékműnél.

Fehéregyháza után Segesvár felé vettük az irányt, és egy kiadós városnézés alatt megismerkedtünk a nevezetességekkel. Felsétáltunk az Diáklépcsőn, ami a főtértől a várhegyre vezet, 175 fokból áll. Megnézhettük az Óratornyot, ami a vár bejáratánál található, megcsodálhattuk a színes cserepeit, ami a legfőbb látványosságot jelenti. A vártemplom felé vezető sikátoron át jutottunk vissza a főtérre, ahol láttuk azt a házat, amiben Szendrey Júlia megszállt férje keresése idején, illetve felsétáltunk egy fedett lépcsőn is, ami után szintén a főtérre jutottunk vissza.

A negyedik napon Szászsebesen volt a szállásunk, és a kiadós vacsora után egy kis meglepetéssel készültünk diákjainknak. Kíváncsiak voltunk, ki mennyi információt szedett magára az elmúlt négy napból, így a segesvári városnézés kipihenésére egy kis agytornára hívtuk ki az ifjúságot. Volt itt minden, kvíz, kakukktojás, szövegkiegészítés és persze jó hangulat. A gyerekek lelkesen vetették bele magukat a feladatokba és lefekvés előtt az utolsó napra készülve vidám órákat töltöttünk együtt.

Elérkezve az ötödik naphoz a reggeli után a Vajdahunyadi vár felé vettük az irányt. Korán indultunk, hiszen várt ránk egy kis buszút is, és a vár is elég nagy területen fekszik, tudtuk, hogy ha minden szegletét nem is tudjuk bejárni majd, azért nagy területet fogunk látogatni. Népszerű turista célpontról van szó, tehát sokan is lesznek, és sajnos ezen a napon már hazafelé is időben el kellett indulnunk.

A vár középkori eredetű, Hunyadi János nevéhez köthető lovagvár, a külső és belső felújítása után egy igazán impozáns építmény lett, visszanyerve régi fényét. A belső udvarban még folynak a munkálatok, és vannak nem látogatható részei, de a bejárás után képet kaphattunk egy igazi középkori várról, amire hatalmas belső terek, a gyönyörű kilátást biztosító masszív várfalak a jellemzők. A várban különböző történelmi kiállítások is vannak, láthattunk korabeli ruhákat, hallhattunk korabeli zenét is többek közt.

Szerettünk volna Déva várához is felmenni, de sajnos jelenleg felújítás alatt áll, ezért csak egy távoli képet tudtunk készíteni.

Ezek után már csak a hazafelé vezető út maradt hátra. A délutáni órákban érkeztünk a határhoz, ahol mindenki értesítette a hozzátartozókat, szülőket, hogy körülbelül mikorra várható a Kaposvárra érkezésünk. Az utazás hosszú volt, két rövid pihenőt kivéve nem álltunk meg hosszabban sehol. Nehéz volt elfoglalni magunkat, hiszen mindenki várta már, hogy öt nap után végre átölelhesse szeretteit, és elmondhassa élményeit. A hétvége mindenki számára az út kipihenésével telt. Hosszú öt nap volt, de mindenki számára meghatározó élményekkel lettünk gazdagabbak, megismerhettük tágabb hazánk egy kis szegletét, és elmondhatjuk, hogy a legtöbb helyen tárt karokkal és nagy-nagy szeretettel fogadtak bennünket.

A FÉNYKÉPES BESZÁMOLÓ AZ ALÁBBI LINKRŐL LETÖLTHETŐ: